|
Származási
ország: Japán
Továbbtenyésztés:USA
F.C.I. osztályba sorolás:5. csoport, ázsiai, spicc
illetve õsi tipusú fajok.
Az amerikai akiták történelmének kezdete összefonódik
a japán Akitáéval. Az 1600-as évektõl
Akita tartományban rendezett kutyaviadalokon Akita Matagi-kat (közepes
méretû medvevadász kutyák) uszítottak
egymás ellen. Majd az 1860-as évektõl Tosa-val és
masztifokkal keresztezték õket, melynek eredményeképp
méretük jelentõsen megnövekedett.
1908-ban törvény tiltotta be a kutyaviadalokat, ám
az addigra széles körben megkedvelt nagytestû japán
kutya tenyésztése tovább folyt. A második
világháború idején a kutyák bundáját
katonai ruházathoz használták fel, ezért számuk
drasztikusan lecsökkent.
Mindeközben több egymástól jól elkülöníthetõ
változat alakult ki, melyek továbbra is egy néven
futottak. Ez a késõbbiekben komoly káoszhoz vezetett.
A háborúból hazatérõ amerikai katonák
az általuk megkedvelt Akiták tucatjával tértek
haza az USA-ba. Az intelligens, környezetükhöz jól
alkalmazkodó kutyák szépségükkel is lenyûgözték
az amerikai tenyésztõket, minek következtében
számuk és népszerûségük igen megnõtt.
Az Amerikai Akita Klubot (Akita Club of America,ACA) 1956-ban alapították.
Az Amerikai Ebtenyésztõk Egyesülete (American Kennel
Club,AKC) 1972 októberében ismerte el hivatalosan a fajtát.
Az AKC és japán megfelelõje a JKC (Japanese Kennel
Club) nem rendelkezett kétoldalú egyezményekkel,
így egymás pedigré-rendszerének elismerésével
sem, ezért nem volt lehetõség japán vérvonallal
frissíteni az amerikai állományt. Ennek következtében
az amerikai és japán Akiták között jelentõs
eltérések alakultak ki. Így az Amerikai Akita egyedi,
csak az USA-ra jellemzõ fajtává alakult.
Általános tudnivalók:
Csak tapasztalt, határozott ember kezébe ajánlható!
Jelleme különbözik az európai kutyákétól.
Érzékeny lelkû, túl kemény nevelés
következtében félénk, agresszív lehet.
Idegen tõle az alárendelõdés, ezért
következetes de türelmes nevelésre van szüksége.
Az igazi felnõtt kort csak 2-3 éves korára éri
el, küllemében és természetében is. Erõs
a vadászösztöne, ezért mellette más állatok
nincsenek kellõ biztonságban. Jól irányítható,
de a póráz mindig kéznél legyen! Idegenekkel
gyakran bizalmatlan, ám a családtagokkal, gyerekekkel, ismerõsökkel
kedves és barátságos. Más kutyákkal
szemben kimondottan domináns lehet, ezért együtt tartásukból
konfliktus helyzetek adódhatnak. Ezek elkerülése érdekében
néhány szabályt érdemes betartani, például:
egymástól elkülönítve etetni, a kutyák
egymás közti korai szocializációja, stb.
Bundájuk a vedléstõl eltekintve viszonylag gondozás
mentes, bár igazán ápolt külsõt csak
rendszeres fésüléssel, fürdetéssel alakíthatunk
ki.
Mozgásigénye közepesnek mondható, de a hidegebb
hónapokban élénkebb. A kennelben és udvaron
(megbízható kerítés!) is jól érzi
magát, de a rendszeres nagy séták teszik kiegyensúlyozottá.
Egészséges fajta, nem hajlamos a csípõízületi
dysplasia-ra ,ám elõforduló rendellenesség
a szemhéj befordulása.
Általános megjelenés:
nagytestû, robosztus, erõt és eleganciát sugárzó
arányos testalkatú, méltóságteljes
kutya.
Temperamentum:
barátságos, inteligens, bátor és éber,
nyugodt természetû kutya.
Fontosabb testméretek:
kanok 66-71 cm, szukák 61-66 cm magasak. A marmagasság és
testhosszúság aránya kanoknál 9:10 szukánál
9:11
Fej:
masszív, medveszerû, a testtel arányos, nyugodt arckifejezés
esetén ránctalan. Alakja felülrõl nézve
tompa háromszögre emlékeztet.
Agykoponyai rész:
a koponya a fülek között lapos és széles,
a homlok tájékon sekély barázda fut. A stop
jól kivehetõ de nem túl éles.
Arcorri rész:
az orrtükör széles és fekete, a fang telt, mély
és széles. Az ajkak feketék, nem lógóak,
a nyelv rózsaszín. Az állkapocs erõteljes,
kívánatos az ollós harapás, de a tétre
harapás és két P1-es és/vagy M3-as foghiány
megengedett. A szemek a fejhez képest kicsik, nem kidülledõk,
sötétek, a szemhéjak széle fekete, szorosan
illeszkednek.
Fülek:
felállóak, háromszögletûek, nem túl
magasan ülõek. Oldalról nézve figyelõ
állásban a nyak vonalát meghosszabbítva nyúlnak
elõre. A fej méretéhez képest nem túl
nagyok.
Nyak:
vastag, izmos, elhanyagolható lebernyeggel, a vállöv
felé szélesedõ, viszonylag rövid.
Hát:
feszes és vízszintes.
Mellkas:
széles, mély, ívelt bordák, jól fejlett
szegycsont, közepesen felhúzott hasvonal.
Farok:
magasan tûzött, gyûrûsen vagy dupla gyûrûsen
hát fölé vagy lágyékra hajlítva
hordott. A töve nagy és erõs.
Végtagok:
erõs csontozatúak ,párhuzamosak, egyenes mellsõ
lábak. A vállöv izmos, erõteljes, a lapocka
közepes lejtésû. A comb erõsen fejlett, hátulról
nézve párhuzamos. A csánk mély, nem fordul
sem ki sem befelé. A mancsok macska lábhoz hasonlóak,
erõs ujjakkal, vastag talppárnákkal.
Far:
erõs, izmos, a mellsõ végtaggal arányos szélességû.
Mozgás:
térölelõ, rugalmas, közepes lépéshossz
és lendület, a hátsó és mellsõ
lábak egy vonalon mozognak. A hát végig egyenes.
Szõrzet:
a bunda kétrétegû, sûrû, puha, rövidebb
aljszõrzet, és valamivel hosszabb, durvább tapintású,
egyenes, a testtõl kissé elálló fedõ
szõrök. A farok, mar és far tájékán
az átlagosnál valamivel hosszabb.
Színek:
többféle színváltozat megengedett, pl.vörös,
barna, fehér, csíkos, szürke vagy ezek bármelyike
fehér jegyekkel, tarka (pintó). A színek élénken
csillogóak, tiszták, a rajzolat jól kivehetõ.
Megléte esetén kontúros sötét maszk,
rajta fehér folt, csík megengedett. A fehér kutyák
maszk nélküliek. A fedõ és aljszõrzet
nem feltétlenül egyezik.
Hibák:
szukás kanok, kanos szukák, elkeskenyedõ fej, hiányos
fogazat, kék vagy pöttyös nyelv, túl világos
szemek, rövid farok, görbe lábszár, könnyû
csontozat.
Kizáró okok:
63,5 cm-nél alacsonyabb kan vagy 58,5-nél kisebb szuka,
nem kunkorodó farok, lógó, szabálytalan alakú
fülek, pigmenthiányos orr, túlságosan félénk
viselkedés, emberre irányuló agresszió, nem
leereszkedett herék vagy teljes hiányuk. |